A gyufagyártás

Erdészeti lapok, 1908. (47. évf.) 2. sz. 58-67. old.

(rövidített, javított változat)

Irta: H. Gabnay Ferencz

A gyufa eredete mindössze az 1832-1833. évekre vezethető vissza, s ennek dacára mégsem tudni biztosan, hogy a magyar Irinyi János találta-e fel a gyufát, mikor Bécsben a kémia hallgatója volt, vagy pedig Kammerer Frigyes János, mikor Hohenaspergben politikai fogoly volt. (szerk. megj.: Irinyi János a zajtalan és robbanásmentes gyufát találta fel 1836-ban.) Tény az, hogy az előbbi Rómer István bécsi kereskedőnek adta el titkát, aki ugyanakkor Bécsben bocsátotta áruba gyufáit, amikor Kammerer az övéit Ludwigsburgban árulta.
S miután 1835-ben sok német államban, mint túlságosan tűzveszélyes eljárás, azok gyártása meg lett tiltva, Bécs maradt a gyufagyártás központja, ahonnan azonban 20 év alatt egész Európában csakhamar mindenütt elterjedt. Így nálunk Magyarországon az 1854-1856 években Sopron megyében 2, Pozsony megyében 7, Brassó megyében 1 és Szebenben 2 gyár létesült. Amint látjuk, mindenütt csak német ajkúak lakta vidéken. (L. Dr. Teleky Lajos: "Die Phosphornekrose" Wien, 1907.)
Meg kell említenem, hogy már 1819-ben, tehát jóval a foszforgyufák feltalálása előtt találta fel Weilhöfer Bécsben a fahuzal gyalut a mártogatni való gyújtók részére. Ez a gyalu a rendes gyalu egyenes élű vágókése helyén éles élű apró acélkarikákat tartalmazott és simára gyalult, görcstelen, friss, nedves puhafából egyszerre 3-4 ép fahuzalt szelt le. A magyar királyi Mezőgazdasági Múzeum erdészeti osztályában látható, pálmatörzshöz hasonlóan csoportosított két fahuzal csomó ilyen gyaluval készült. Az egyik szálainak keresztmetszete kör, a másiké csipkézett ellipszis, az úgynevezett ripsz-alak, magyarul recézett vagy recés gyufa. Mindkettő azért nevezetes, mert 4 méter hosszúságban készültek szálai, amihez azonban nemcsak 4 méternyi hosszban görcstelen lucfenyő rönkök, hanem gyakorlott ügyes kéz is kellett, mert a vékony szálak könnyen szakadnak.
A fahuzal gyalu dacára azonban az első gyufákat szabad kézzel hasogatták gyufaszál hosszúságra fűrészelt rönkökből; később visszatértek a fahuzal gyalura, amelyet azonban az 1870-es évek felé már gépbe helyeztek, amely inkább kilöki, kisajtolja, mintsem hogy gyalulja a gyufaszálakat. A gömbölyű gyufaszálak tehát mai nap úgy készülnek, hogy a tűzifa hasábokhoz hasonló fadarabokat körfűrésszel olyan korongokra fűrészelik, amelyek hossza gyufaszálnyi, 48-50 mm. Ezeket azután az 1. sz. képen nyíllal jelölt irányban a gépbe helyezik, amely nagy gyorsasággal hasítja ki belőlük a gyufákat. Az ilyen kettős gyalugép 10 munkaóra alatt körülbelül 5 millió gyufaszálat készít.

 Gyufagyalu

1. kép. Gyufagyalu

Erre a célra minden puhafa jó, különösen a lucfenyőé, de csak száraz és lehetőleg teljesen görcstelen állapotban. A rönk legalább is 1 méter hosszú, átmérője pedig legkevesebb 20 cm legyen azért, mert másképpen a kellő számú korong nem fűrészelhető le egy-egy ilyen rönkből, másrészt pedig kisebb átmérőjű korong meg sem igen fogható, hiszen ilyen méretek mellett is minden hasábból 30 cm hosszú rönktő, mint kezelhetetlen, hulladékba kerül, azonfelül minden egyes korongból is 6-8 cm széles darab elesik, vagyis annyi, amennyit a kéz megfog, mikor a gépbe tolja. Mindezen hulladékokkal a hajtóerőt szolgáltató gőzgépek kazánjait fűtik s így igen csekély szénszámla mellett dolgoznak ugyan, de mindamellett drága fűtőanyaggal.
Ellenben a négyzetes keresztmetszetű, az úgynevezett svédgyufa egészen másképpen készül. Ehhez csak nedves, friss fát lehet felhasználni, elsősorban nyárfát, s csak szükségből fűzfát. Hársfát s legújabban bükkfát csakis a hozzá való skatulyákra használnak, ellenben a nyárfa a gyufákra és a skatulyákra egyaránt igen alkalmas.

 Fahántó gép

2. kép. Fahántó gép

A nyárfarönkök 2-4 m hosszúak, vastagságuk kéreggel együtt 25 cm-től felfelé terjed. Legkedveltebb a kéregben lévő téli döntésű anyag, melyet szintesen járó fűrészpengével, un. bütüzőfűrésszel olyan rövid darabokra metszenek, milyeneket a következő gép megkövetel, rendesen 45-50 cm között váltakozó darabokra. Ezeket, miután a kérget eltávolították, a hántó géphez viszik (2. kép), amelybe a hossztengely irányában lehetőleg centrikusan beillesztik. Ez a gép a rövid rönköt esztergapad módjára gyorsan forgatja, s kiálló éles kése a nyers faanyagot lehámozza olyan szalagokban, amelyek vastagsága 2-2,2 mm, vagyis egy gyufaszál vastagsága, szélességük pedig 200 mm, vagyis 4 gyufaszál egyenkénti 50 mm-nyi hosszának felel meg. Egy rönkből egymás mellett tehát két ilyen szalag is kerül. A szalagokat rendszerint csak 3 méter hosszúságban állítják elő a kezelés könnyebbsége miatt. 70-80 darab ilyen szalagot azután a gyufaszálvágó gépbe raknak.

Ez percenként 50 000 szál gyufát vág le a lemezekből olyformán, hogy minden 2-2 milliméternyi automatikus előtolás után 3 függőleges penge 4 gyufaszálhosszat vág le, s egy szintes penge felülről lefelé levágja azokat a lemezekről. Egy vízszintes vágásra tehát 4x70 vagy 80, tehát 280-320 gyufaszál hull le aszerint, amint 70 vagy 80 lemezt tettek be a gépbe.
A friss fából készült gyufák vagy szinesíttetnek vagy fehéren maradnak, de mindenesetre a 70°C meleg szárítóba kerülnek, ahol 2-3 óra alatt teljesen kiszáradnak. Amikor onnan kikerülnek, rendesen még nagyon szálkásak, amiért a gyufasimító dobba teszik, amelyben 1/4-1/2 óráig forgatják, miáltal egymáshoz dörzsölődve simává válnak.
Innen a gyufaszáltisztítóba kerülnek a szálak (3. kép). Ez búzarostához hasonlít, amennyiben a tölcsérből rácsra hullanak a szálak, amelynek hosszanti lécei a gyufaszál hosszánál közelebb vannak egymáshoz, az alant fekvő keresztlécek távolsága pedig a gyufaszál hosszának felénél kisebb, úgy hogy a rendesnél rövidebb szálak a gép folytonos rázása folytán alul kiesnek.

 Gyufaszáltisztító

3. kép. Gyufaszáltisztító

Ezután a rendezőgépbe (4. kép) kerülnek a most már egyenletes szálak. Ez a gép számos olyan rekeszt tartalmaz, melyek hossza gyufaszálnyi, szélessége azonban félannyi. A gép folytonos vízszintes rázása folytán addig ugrálnak a feltöltött szálak, míg a rekeszekben egymáshoz párhuzamosan nem rendeződnek.

 Gyufarendezőgép

4. kép. Gyufarendezőgép

A párhuzamosan rendezett gyufából egy-egy fából vagy bádogból készült dobozba 14 000-18 000 szálat raknak. Csak most kezdődik a tulajdonképpeni gyufagyártás. Hogy minden egyes szálnak szép gömbölyű feje legyen, nem lehet a rendezett gyufákat úgy, amint egymáson fekszenek, a gyúlékony anyagba belemártani, hanem bizonyos távolságot kell az egyes szálak között létesíteni, s ezt a Sebold-féle berakógéppel (5. kép) érik el. A párhuzamos gyufákat szitához szorítják, melynek lyukain keresztül a gyufák a 6. képen külön látható berakókeretbe kerülnek, s ott össze lesznek szorítva. A visszamaradó gyufaszálak ismét a szita likacsainak lesznek szorítva stb.

 Sebold-féle berakógép

5. kép. Sebold-féle berakógép

 

 Berakókeret

6. kép. Berakókeret

A berakókeretben levő szálak kiálló végei előbb olyan anyagba mártatnak, amely a később rákerülő gyúlékony anyag gyújtóhatását a nehezebben gyulladó fával közvetíti, s ez az anyag a kén és a parafin.
Kénoldatba csakis a gömbölyű gyufák mártatnak, ezekből lesznek az olcsóbb kénes gyufák, lévén 1 q kén ára 15 korona 1 q parafin ára 70 korona.
A négyszögű gyufaszálak nálunk csakis parafinba mártatnak, néhol a gömbölyű, de különösen a recézett gyufaszálakat is parafinba mártják, de itt tűnik ki azután a friss nyárfából készülő négyszögű és a száraz fenyőfából készülő gömbölyű vagy recézett szálak közötti különbség. Az első likacsos lévén, a híg parafinnal egészen átitatódik, úgy hogy az meg sem látszik rajta s az egész szál egyenletesen végig ég, míg a második a parafint fel nem veszi, részint azért, mert a sajtolás által megkeményedik, részint azért, mert a fenyőfa egyáltalában nem olyan egyenletes fa, mint a nyárfa, hanem a parafin csak úgy ragad rá, mint akár a kén. A parafint gőzzel oldják. A gömbölyű és recézett szálakat azután tekintet nélkül arra, hogy kénesek-e vagy parafinosak-e, mind sárga foszforkeverékbe mártják, holott a négyszögű gyufákat klórkálikeverékbe, úgy hogy előbbiek minden dörzsfelületen, utóbbiak pedig csakis a skatulyájuk dörzslapján gyulladnak meg, mert ez a lap tartalmazza a vörösfoszfor keveréket vékony rétegben. Ezek a skatulyák is friss nyárfából készülnek, bár a hárs-, fűz-, sőt újabban a friss bükkfát is felhasználják erre a célra. A skatulya a külső dobozból és a belső fiókrészből áll. A hántógép 1 mm-nél vékonyabb lapokat hánt le, amelyek szélessége a doboz hosszának többszöröse, 3, 4 vagy 5-szöröse. Ez a hántógép mindjárt be is karcolja a lapot vagy lemezt, ahol a gyufadoboz-készítő gép azt behajlítja s papírral megragasztja. Természetes azonban, hogy ezen gépbe a falapok, lemezek vagy szalagok még frissen, nedvesen s a doboz hosszának megfelelő szélességre vágva kerülnek, s hogy külön gép van a külső dobozokhoz, s megint külön a belső fiókokhoz. Ezen gépek 10 munkaóra alatt 35-50 000 db dobozt készítenek. A kész skatulyák a szárítóba kerülnek, ahol egy fél óra alatt megszáradnak. A dobozokra csak ezután kerül a címke, aminek ragasztása szintén géppel történik.
A sárga foszforos vagy klórsavas fejjel ellátott gyufák a berakókerettel együtt kerülnek a szárító helyiségbe, amelynek megengedett legmagasabb hőfoka 35°C. A keretből való kiszedés és skatulyákba rakás vagy géppel vagy kézzel s mondhatom, villámgyorsasággal történik, mert nem napszámban, hanem darabszámban fizetik ezt a munkát.
Ügyesebb munkásnők 6000-7000 dobozt bírnak naponta kézzel tölteni. Egy nagyobb, főleg svéd gyufát gyártó gyufagyár 300 vagon, egyenként 12 tömörköbméterrel számítva, tehát 3600 m3 nyárfát és 3000 űrméter fenyő hasábfát dolgoz fel évenként, s ebből 15 000, egyenként 5000 doboz svéd gyújtót tartalmazó ládát s 3600, egyenként 5000 tok foszforos gyújtót tartalmazó ládát készít. A szükséges fenyőhasábfát még itthon szerzik be, de a nyárfát részben már külföldről is, pl. Oroszországból hozatják, s azt állítják, hogy csak kevéssel drágább mint a hazai, minősége pedig jobb, kiadósabb.

Jelenleg nagyobb gyufagyáraink vannak Budafokon, Temesvárott, Győrött, Eszéken, Szegeden és Kolozsvárott, kisebbek Erzsébetfalván (Budapest mellett), Nagyszombaton, Szombathelyen, Nagybittsén (2), Rózsahegyen, Szolnokon, Gyulán, Baján és Kiskunfélegyházán.
Utóbbiaknál a fahuzal készítés és a dobozgyártás a tulajdonképpeni gyufagyártástól rendszerint annyira el van különítve, hogy több gyár készen veszi a fahuzalokat és dobozokat.

Mondhatni, hogy hazánkban a gyufagyártás immár virágjában áll, mert míg 1897-ben a behozatal 19 959 métermázsa volt, ez 1905-ben már csak 16 314 métermázsát tett ki, viszont a kivitel ezen években 11 018 métermázsáról 25 525 métermázsára emelkedett. Összes gyáraink jelenleg évi 12-15 000 m3 friss nyárfát és 50-60 000 űrméter száraz fenyőfát használnak fel, s ebből 24 milliárd szál négyszögű gyufát 4 millió korona értékben és 90 milliárd szál gömbölyű s recézett gyufát 6 millió korona értékben gyártanak. Egy biztonsági vagy úgynevezett svéd gyufadoboz átlag 60 szálat, egy kénes gyufatok átlag 200 szálat tartalmaz, így tehát a fent kitett mennyiség 400 millió doboz svéd és 450 millió tok kénes gyufának felel meg. Egy-egy ládába 10 000 doboz, illetőleg tok svéd-, illetőleg kénes gyufát csomagolnak. Előbbi ládájának súlya 180 kg, utóbbié 380 kg, a hazai gyártás tehát súlyban kifejezve 72 000 métermázsa svéd és 163 000 métermázsa kénes gyufa, mindösszesen 235 000 métermázsa. Ha a kormány a sárga foszfort tartalmazó gyufák gyártását betiltaná, mint az már más nyugati államokban megtörtént, legutóbb Németországban, a hazai gyufagyárak még a belföldi fogyasztást sem volnának képesek kielégíteni, mert csak a nagyobb gyárak vannak svédgyufára berendezve.
A közölt 10 millió korona csak a nagybani érték, amely a részleteladásnál 17 millió koronára emelkedik, tehát a gyufaárusítás majdnem ugyanannyit hoz a kereskedelemnek is, mint a gyáriparnak.

 

Teljes cikk

 

 

 

Névnap

Ma 2017. december 14., csütörtök, Szilárda napja van. Holnap Valér napja lesz.

Keresés

Bejelenkezés