Zarzetzky József és gyufagyárai

Magyar Kémikusok Lapja — a Magyar Kémikusok Egyesülete havonta megjelenő folyóirata
LXVI. évfolyam, 4. szám — 2011. április, 130-131. oldal
Írta: Kovács Ottó

 

     Az 1867-es párizsi világkiállításon a hazai gyufaipart Zarzetzky József Váci úti gyára képviselte. A gyár termékeit és a színes gyufafejekből összeállított, gyárat ábrázoló gyufaképet a kiállítás kémiai és gyógyszerészeti termékeket szemléltető részlegében mutatták be.

 

Zarzetzky-gyár gyufakép

 

     A gyárat ábrázoló kép négyszázezer darab színezett gyufaszálból készült. A szálak a mérgezést elkerülendő foszfort nem tartalmaztak, azokat a színtartás okáért lakkal vonták be. A képet fenyőfából készült üvegezett szekrénybe helyezték. Az ipartörténeti emléket 90 évvel később a gyufagyáros leszármazottja adta el, és jelenleg a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Tanulmánytárában őrizzük.
     A kép megrendelője a lengyelországi születésű, de házasságai révén szlovák kapcsolatokkal is rendelkező Zarzetzky József. A hazai gyufaipar egyik alapító atyjává vált iparos a világkiállítás idején sikerei tetőpontján állott. Gyárairól a Vasárnapi Újság1 1863-ban tudósított, 1864-ben személye és munkássága a Hajnal naptárban is helyet kapott. Gyufatermékeiről a kor vicclapja, a Borsszem Jankó elismerően emlékezett meg.

 

Zarzetzky József

 

Zarzetzky József

     A gyufagyár alapítója és névadója, a kisnemesi származású Zarzetzky (ejtsd: „Zazsetcki”) József 1801. május 21-én született Varsóban. Az ifjú zongorakészítő asztalosnak tanult.2 Gyakorlati tapasztalatait Európa országaiban sajátította el, majd az akkoriban lendületet kapott gyufagyártásban kívánt sikereket elérni. Bécsben ismerte meg a gyufakészítés elméleti alapjait, de új gyufájával a helyi ipar erős versenyében alulmaradt.
     Az 1830-as évek elején Pestre költözött, 1837-ben gyufagyártói szakvizsgát tett és megtakarított pénzén szerény keretek között kezdte el gyufagyártó tevékenységét. A szárnyait bontogató hazai gyufaipar egyik alapító atyjává vált.3
     1843-ban apósa, Bubala György segítségével megalapította első, az addigi termelési kereteken túlmutató gyárát a 3 Bárány utcában, a 879. szám alatt (a mai Podmaniczky utca Szent István körúthoz közel fekvő helyén).
     A gyárban 1844-ben 60, 1846-ban 186 munkás dolgozott.4 A gyújtószálak, dobozok, ládák készítése és a gyufaszálak gyújtóanyaggal való bevonása már osztályokra tagolt munkatermekben folyt. A munkakörülmények ennek ellenére egészségtelenek voltak, mert egy helyiségben 8-9 munkás zsúfolódott össze. A szellőztetés hiánya miatt a mérgező gőzök a helyiségekben felgyülemlettek és mérgezést okoztak. A gyufagyártás jól jövedelmezett, az 1844-45. évi bevétel a 130 000 forintot is meghaladta.
     Zarzetzky 1845-ben pesti polgárjogot nyer, gyára l846-tól viselheti a császári és királyi szabadalmú gyújtószer gyár nevet és gyártmányain megjelenhet a császári és királyi sas. Még ebben az évben egy tűzeset kapcsán vizsgálatot rendelnek el a gyufagyárak biztonságát illetően és összeírják a Pesten üzemelő 12 gyufagyárat, amelyből tűzbiztonsági hiányosságok miatt hármat bezárnak. Ekkor vonják meg Zucker Lázártól és Irinyi Jánostól is a gyufagyártási engedélyt.
     Zarzetzky a szabadságharc leverését követő időkben is kamatoztatni tudta tehetségét, az 1853-ban készült kamarai jelentés szerint a fővárosi gyufagyárak között a munkáslétszámot tekintve Schuller Ferenc 200 főt foglalkoztató gyufaüzeme után következett, 150 fős munkáslétszámmal.
     1857-ben 12 000 forintért megvásárolta a Váci út 117. szám alatti, 4500 négyszögöl nagyságú építési telket — ez nagyjából a mai Dagály utca környékén volt,5 és itt építette fel legnagyobb gyufagyárát. Az építkezés idején, 1858-ban a Szövetség utca 22. szám alatt, talán a 3 Bárány utcai gyár tehermentesítésére is, gyufagyártó üzemet, fiókgyárat létesített.
     Gyáraiban a munkások bérezése — férfiak egy napra 1,50 forint, a nők 1 forint, a gyermekek 60 krajcár fizetést kaptak — hasonló volt a többi pesti gyufagyáréhoz.
     1862-ben termékeivel szerepelt a londoni világkiállításon, ahol elismerő oklevélben részesült, itthon pedig hazai iparfejlesztő tevékenységéért érdemkereszttel jutalmazták, és bekerült a kor híres embereit bemutató Hajnal naptárba is.

Munkás-egészségügy és szociális intézkedések

     A gyufagyárak az ipari üzemek legegészségtelenebbjei közé tartoztak, és Zarzetzky József gyufaüzemei sem voltak hiányosság nélküliek. A nem megfelelő munkakörülmények és sorozatos megbetegedések miatt 1858-ban a Szövetség utcai részleg pénzbírságot fizetett és felhagyott működésével. Annak ellenére, hogy a 3 Bárány utcai gyárában már 1846-tól gondoskodott beteg munkásairól, 1863-ban a hiányosságok miatt ennek a telepnek is be kellett zárnia a kapuit. A gyárban uralkodó munkakörülmények összeírása egyúttal az első dokumentum a vegyipari munkások egészségügyi helyzetéről.6
     Szabálytalan volt a 10 év alatti gyerekek foglalkoztatása is, a Bárány utcai telepen Zarzetzky ezért külön bírságot fizetett.
     Váci utcai, jól megtervezett épületében a gyufaszálakhoz szükséges fa feldolgozásától a készáru csomagolásáig tartó munkafolyamatok osztályokra osztott, világos és jól szellőző munkatermekben zajlottak. A Váci úton a dolgozók számára szobakonyhás munkáslakásokat is építettek.
     1863-ban a gyárban betegsegélyező és nyugdíjpénztár létesült. A pénztárba a munkások meghatározott tagdíjat fizettek be, amivel a munkaadók gazdálkodtak. A betegszabadság ideje alatt a pénztár a dolgozó fizetésének felét, elhalálozás esetén a temetés költségeinek felét fizette. A munkások bizalmatlansága az általuk befizetett pénz megfelelő felhasználását illetően folyamatos súrlódásokhoz vezetett. 1872 végére a helyzet feszültté vált, a dolgozók sztrájkkal gyakoroltak nyomást a munkaadóra, és elérték, hogy a betegsegélyezési alap kezelésébe munkásokat is bevonjanak.

A világkiállítás és az utolsó évek

     Az 1867. évi párizsi világkiállításon Zarzetzky termékeit ezüstéremmel jutalmazták. A gyufagyár a kiegyezés után részvénytársaságként szerveződött újjá. Az 1870-ben készült részvénytársasági összeírás szerint a vállalat 600 000 forint tőkével rendelkezett, amelyből 250 000 forintot részvénypapírokba fektetett. Néhány évnyi rövid fellendülés után, az 1872-1873. évi gazdasági túltermelési válság miatt, fizetési nehézségek léptek fel. A dolgozók létszáma 300 főre csökkent. 1872 végén, 1873 elején a részvénytársaság hivatalosan feloszlatta önmagát, bár a végleges munkabeszüntetés csak 1874 elején következett be.
     Az üzleti sikereket bizonyítja, hogy az 1860-as években Zarzetzky Pest igen nagy összeggel adózó polgárai közé tartozott, és a legnagyobb adófizetők jogán a városi közgyűlés virilista képviselőinek sorába léphetett. A városi közgyűlésben végzett munkájával egy időben az Első Magyar Iparbank vezetőségének is tagja volt.
     A Zarzetzky-féle gyufaipari vállalkozás több mint 30 éves fennállása után Zarzetzky rövid ideig kőolaj- és faáru-fuvarozással foglalkozott, a Váci úti gyárat telephelynek használta, és kisebb építkezéseket is végeztetett. 1880-ból van róla utoljára híradásunk, ekkor kérelmet nyújtott be egy gyufaszárító helyiség építésére, de a terv — valószínűleg Zarzetzky halála miatt — nem valósult meg.
     A gyufagyáros fia még apja életében folytatta a családi vállalkozást, és a Bárány utcai első gyárhoz közel, a Gyár utca 29. szám alatt üzemeltetett gyufagyárat ifj. Zarzetzky József és Társa néven. A gyár — amelynek raktára a Szerecsen utca 6. szám alatt volt — már 1877-ben beszüntette működését, de a gyufagyárak sorából hivatalosan csak 1933-ban törölték.

 

Lábjegyzetek

1 Z. G. — Zombory Gusztáv: A Zarzetzky-féle gyufagyár Pesten. In: Vasárnapi Újság, 1863. 5. szám. A szignót Lósy-Schmidt Ede oldja fel.
2 A hazai 19. századi kisnemesek ugyancsak „úribb foglalkozást” — csizmadia, szűrszabó — választottak.
3 A hazai faipar történetéből ismert, hogy az első pesti gyufagyár Zucker Lázár vezetésével 1834-ben kezdte meg működését, két évvel később az Irinyi János találmányát megvásárló Rómer István alapított gyárat, 1839-ben pedig a zajtalan foszforos gyufa kikísérletezője, Irinyi János kezdett gyufagyártó vállalkozásba.
4 Rónai Bori: Pillanatképek Terézváros Ipartörténetéből. In: Terézváros, 2005. június
5 Más forrás szerint a gyár az Árpád híd felüljárójának helyén állott, lásd Róbert Péter: Zarzetzky József gyufagyára. In: XIII. kerületi hírnök, 2008. május 13.
6 Móra László, Próder István: A magyar kémia és vegyipar kronológiája 1800-1944, Magyar Tudománytörténeti Intézet. Internetes elérés: vmek.niif.hu/04900/04955/04955.pdf

 

 

 
 

Névnap

Ma 2017. október 22., vasárnap, Előd napja van. Holnap Gyöngyi napja lesz.

Keresés

Bejelenkezés