Forrás: Országgyűlési dokumentumok adatbázisa ( www.nfo.arcanum.hu/onap)

Indokolás

„a fehér vagy sárga foszforral való gyujtógyártás eltiltásáról” szóló törvényjavaslathoz.

 

   A fehér (sárga) foszforral való gyujtógyártásból a munkások egészségére háramló veszélyek megszüntetése és különösen a munkásoknak a foszfornekrozis néven ismert betegségtől való megóvása a szerzett tapasztalatok szerint csak azzal érhető el, hogy a fehér (sárga) foszfornak a gyujtógyártásnál való felhasználása teljesen eltiltatik. A fehér (sárga) foszfor eltiltásának eszméje annál könnyebben hódíthatott tért, mert a veszedelmes fehér (sárga) foszfor az ártalmatlan vörös foszforral teljes mértékben pótolható.
    Több állam már évek előtt teljesen eltiltotta a fehér (sárga) foszforral való gyujtógyártást, így Dánia (1873-ban), Finnország, Hollandia, Svájc (1898-ban), Németország (1903-ban). A tilalom általánosabbá tételében nagy része van a törvényes munkásvédelem nemzetközi egyesületének, mely 1903-ban azzal a kérelemmel fordult a svájci szövetségtanácshoz, hogy kezdeményező lépéseket tegyen, a fehér (sárga) foszfor eltiltásának nemzetközi konferenciákon való megvitatására abból a célból, hogy ennek alapján az érdekelt állomok a fehér (sárga,) foszforral való gyujtógyártás eltiltására közös ós egyöntetű intézkedéseket tegyenek.
    A nemzetközi konferencia 1905. évi május havában ült össze s azon a legtöbb európai állam, köztük Magyarország s Ausztria is részt vett. Az értekezlet elvileg a fehér (sárga) foszfort tartalmazó gyujtó előállításának, behozatalának és árusításának eltiltása mellett foglalt állást; a tilalom kimondását ahhoz a feltételhez kötve, hogy ahhoz Japán is hozzájáruljon. Minthogy azonban Japán a tilalom kimondásához hozzá nem járult, az 1906. évi szeptemberben Bernben tartott diplomáciai konferencián az előző 1905. évi konferencia határozataihoz csak azok az államok adták hozzájárulásukat, melyekben a fehér (sárga) foszfortilalom már fennállott.
    Ezekhez a fennebb már felsorolt államokhoz utólag még Olaszország. Luxemburg, Nagybritannia és Spanyolország is csatlakozott. Magyarország és Ausztria hozzájárulásukat megtagadták.
    Utóbb azonban az 1909. évi július hó 13-án kelt törvénnyel a fehér vagy sárga foszforral való gyujtóáru készítés s ily gyújtónak árusítása Ausztriában is eltiltatott.
   Hazánkban a fehér foszfor használatára való tilalom kimondása annyival inkább elengedhetetlen feladat, mert gyufagyáraink berendezése és felszerelése ipar-egészségügyi szempontból általában sok kívánni valót hagy hátra és a gyufagyári munkások egészségének megóvása érdekében 1898. évi március hó 27-én 24.929. szám alatt kiadott belügyminiszteri rendelet nem járt a kívánt eredménnyel.
    A hazánkban foszfornekrozisban szenvedő betegek száma egész pontosan meg nem állapítható. Egy elismert nevű orvos-szakértő, ki 1907-ben tíz gyufagyárat vizsgált meg, e tíz gyárban 93 foszfornekrozis esetet állapított meg, kezdetleges tüneteket pedig 32 esetben észlelt. Ugyanez a szakértő a megvizsgált gyárakban tapasztaltakból a meg nem vizsgált gyárak munkásainak egészségi állapotára következtetve, arra a hozzávetőleges eredményre jutott, hogy az 1900-ik évtől 1907-ig előfordult foszfornekrozis megbetegedések számát, túlzás nélkül, legalább is 250-re, 300-ra kell tenni. Minthogy a gyufagyártásnál alkalmazott munkások száma átlagosan mintegy 2.150-re tehető, a munkások átlagosan 12-14 százaléka betegedett meg.
    Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a gyufagyárainkban női munkások nagy számban vannak alkalmazva s a gyufagyárakban alkalmazott fiatalkorú munkások arányszáma is igen hagy. Az 1901. évi üzemi és munkásstatisztika (a magyar szent korona országai gyáriparának üzemi és munkastatisztikáját az 1901. évről 1903. évben adta ki a kereskedelemügyi miniszter) szerint a gyufagyárakban 2.210 munkás volt alkalmazva; azok közül női munkás 1.227. Még súlyosabb jelenség, hogy a 17 éven aluli munkások száma 1901-ben 706 volt s ezek közül 531 volt női munkás.
    A helyzet 1901. óta csak keveset változott; mert az 1906. évi üzemi és munkásstatisztika (a magyar szent korona országai gyáriparának üzemi és munkastatisztikáját az 1906. évről 1910. évben adta ki a kereskedelemügyi miniszter) adatai szerint a gyujtóiparban 1906-ban alkalmazott összes munkások száma 2.065 volt, azok közül női munkás 1.147 volt. A női munkások számának az összes munkások számához való viszonya tehát 1906-ban ugyanaz volt, mint 1901-ben. A 17 éven aluli munkások száma 1906-ban összesen 649 volt, ezek közül 432 női munkás, a 17 éven aluli munkásoknál tehát a számarányok 1906-ban valamivel kedvezőbbek az 1901-ben megállapítottaknál.
    A fehér (sárga) foszforral való gyujtógyártás eltiltásánál a munkásvédelem és egészségügy szempontjain kívül tekintetbe veendő a gyujtóipar helyzete is.
    Az 1906-ik évi ipari termelési statisztikai felvétel szerint, mely felvétel adatai jelenleg feldolgozás alatt állnak, az 1906. évben az összes hazai gyárak

fehér foszforos gyújtót      89.785 q
svéd gyújtót pedig            37.212 q
összesen tehát               126.997 q-t termeltek.

    A fennálló tizennyolc gyufagyár közül tizennégy fehér foszforos és úgynevezett svéd gyufát (vörös foszforral készített gyufát) is gyárt. Abból a négy gyárból, mely kizárólag fehér foszforral készített gyújtót gyárt, csak egy tartozik nagyobb gyufagyáraink közé, 14.000 q termeléssel; a többi három kisebb, nevezetesen 328 q, 988 q, illetve 2.400 q évi termeléssel. 1906-ban az összes hazánkban gyártott gyújtónak 70,7%-a volt fehér foszforos gyújtó és 29,3%-a svéd gyufa.
    Az 1906. évi termelési statisztikai felvétel szerint az országban termelt 89.785 q fehér foszforos gyújtóból 77.327 q-t fogyasztottak el a belföldön, míg 12.458 q-át (13,88%) külföldön értékesítettek; a 37.213 q-t kitevő svédgyujtóból pedig belföldi fogyasztásra 26.854 q (72,16%) jutott, 10.359 q (27,84%) külföldön lett értékesítve. A belföldön tehát összesen 104.181 q gyújtó fogyasztatott, melyből 74,22% volt fehér foszforos gyufa és 25,78%-a svéd gyufa.
    A magyar szent korona országainak külkereskedelmi statisztikája szerint gyujtókivitelünk volt:

1904-ben 26.351 q
1905-ben 25.523 q
1906-ban 24.826 q
1907-ben 21.296 q
1908-ban 18.875 q
1909-ben 28.035 q
1910. január-augusztus hónapokban 17.422 q

    A külkereskedelmi statisztika szerint a gyufakivitelnek

1906-ban 48,01%-a foszforos és 51,99%-a svéd
1907-ben 51,27%-a foszforos és 48,63%-a svéd
1908-ban 63,59%-a foszforos és 36,41%-a svéd
1909-ben 36,90%-a foszforos és 63,10%-a svéd
1910. január-augusztus hónapokban 43,56%-a foszforos és 56,44%-a svéd gyufa volt.

    A kivitt gyújtó legnagyobb része Ausztriába ment; nevezetesen az egész kivitelből 1908. évben ment:

Ausztriába 17.320 q, az egész kivitel 91,76%-a
Boszniába 909 q, az egész kivitel 4,81%-a
Egyiptomba 54 q, az egész kivitel 0,29%-a
Montenegróba 20 q, az egész kivitel 0,11%-a
A Földközi-tengeri brit birtokba 13 q, az egész kivitel 0,07%-a
Európai Törökországba 424 q, az egész kivitel 2,25%-a
Ázsiai Törökországba 135 q, az egész kivitel 0,71%-a

    1909. évben ment:

Ausztriába 22.399 q, az egész kivitel 79,89%-a
Boszniába 1.390 q, az egész kivitel 4,95%-a
Egyiptomba 13 q, az egész kivitel 0,04%-a
Montenegróba 5 q, az egész kivitel 0,01%-a
Európai Törökországba 312 q, az egész kivitel 1,11%-a
Ázsiai Törökországba 114 q, az egész kivitel 0,41%-a
Németországba 3.796 q, az egész kivitel 13,81%-a
Olaszországba 6 q, az egész kivitel —
Szerbiába 2 q, az egész kivitel —

    Minthogy az 1909. évi július hó 13-án kelt osztrák törvény a fehér foszforos gyufának árusítását 1912. évi július hó 1-étől kezdve eltiltja, a fehér foszforos gyufának legnagyobb kiviteli piaca ezen időponttól kezdve elvész.
    A fehér foszfornak gyújtók gyártására való eltiltása a foszforgyártás szempontjából hazánkban jelentőséggel nem bír; mert a vegyészeti iparnak ezt az ágát hazánkban nem űzik és a magyar gyárak a külföldről szerzik be a foszfort.
    A fehér (sárga) foszforral való gyufagyártás eltiltása következtében a gyufa iparra háramló anyagi terhek megítélésénél elsősorban a meglevő berendezéseknek a svéd gyufagyártáshoz szükséges új berendezésekkel való helyettesítése, illetve a gyufagyárak legnagyobb részénél már meglevő új berendezéseknek bővítése jön figyelembe; másodsorban a meglevő munkástörzsnek az új gyártási eljárásban való járatlansága, s harmadsorban a svéd gyufagyártáshoz szükséges faanyagnak hazánkban való ritkasága.
    Mindezek a gyujtóiparra átmenetileg nehezedő terhek nem szolgálhatnak indokul arra, hogy a törvényjavaslatban tervezett, és a gyujtógyártásnál alkalmazott munkások egészsége szempontjából elengedhetetlen intézkedésektől visszariadjunk.

1. §.

    E szakasz 1., 2. és 3. bekezdése megtiltja a gyujtóáruk készítésénél a fehér vagy sárga foszfor használatát az ilyen gyujtóáruknak más államokból való behozatalát és ilyen gyujtóáruknak árusítását és forgalomba hozatalát.
    Ezen szakasz negyedik bekezdésében foglalt azon rendelkezés, mely szerint fehér vagy sárga foszforral való gyujtóáru készítésére szánt új üzem felállítására, úgyszintén a meglevő ily üzemek kibővítésére telepengedély nem adható, az ezen szakaszban foglalt többi tiltó rendelkezéseknek természetes folyománya. Az új gyujtóárú-gyárak felállítására vonatkozólag a bekezdésben foglalt tilalmat azért szükséges kimondani, mert újabb időben a gyujtómonopolium behozatalának hírére számos új gyújtóáru-gyárra kértek az iparhatóságoktól telepengedélyt. Már pedig az új gyujtóáru-gyárak felállítását a törvényjavaslat negyedik bekezdésében foglalt módon igen kívánatos megakadályozni, mert ha tényleg behozzuk a közel jövőben a gyujtóegyedáruságot, ez által súlyos megváltási terhektől mentesítjük az államkincstárt, ha pedig mellőztetnék a gyujtó-monopólium behozatala, az új gyárak felállításának bizonyos ideig való megakadályozásával és az által a verseny korlátozásával a régi gyújtógyárak helyzetén könnyítünk, melyek a foszfortilalom behozatala folytán amúgy is nehezebb helyzetbe kerülnek. Ezekre nézve tehát a szóban levő tilalom az új termelési eljárásra való átmenetet könnyíti meg.
    A bányákban használt biztonsági lámpák meggyujtására szolgáló gyujtózsinórok előállítására vonatkozólag a szakasz 5. bekezdésében megállapított kivétel azért szükséges, mert mindeddig nem sikerült oly gyujtózsinórt előállítani, mely a fehér foszfort tartalmazó gyujtózsinórt pótolhatná.
    Egyébként a múlt évben Nagybritannia felvetette azt a kérdést, vajon az 1906. évi nemzetközi egyezmény alkalmazható-e a biztonsági bányalámpák mechanikai úton való meggyujtására szolgáló parafinált gyutacsok gyártására s behozatalára. A felvetett kérdésre az egyezményhez csatlakozott államok nemleges választ adtak. A törvényjavaslat 1. §-a utolsó bekezdésben foglalt rendelkezés tehát az említett államok felfogásával is teljesen megegyezik.

2. §.

    Az e szakaszban foglalt rendelkezés összefügg az 1. §-ban kimondott tilalom célzatával. Az újabb időben jelentékenyen fellendült vegyészeti ipar ugyanis számos új anyagot állított már eddig is a gyujtóipar szolgálatába. Miután pedig lehetnek ezek közt, valamint a gyujtóipar céljaira még ezután feltalálandó vegyületek közt olyanok is, melyek a nélkül, hogy fehér (sárga) foszfort tartalmaznának, egészségi vagy biztonsági szempontból veszélyesek, a törvény célzatának megóvása szempontjából szükséges a törvény végrehajtására hivatott miniszter oly felhatalmazása, hogy az a már eleve ártalmasnak és veszélyesnek ismert, vagy utóbb ilyennek bizonyult gyujtóanyag és máz igénybe vételét rendeleti uton bármikor eltilthassa.

3. §.

    E szakasz a törvényjavaslat 1. és 2. §-ában foglalt tiltó rendelkezések megtartásának ellenőrizéséről gondoskodik és pedig a fehér vagy sárga foszforjai vagy a 2. §. alapján kibocsátandó miniszteri rendeletben megjelölendő egyéb anyaggal való gyujtókészítésre vonatkozó tilalom megtartásának ellenőrzését az iparfelügyelő hatáskörébe utalja, mint akik az ipari és gyári alkalmazottak baleset elleni védelméről és az iparfelügyelőkről szóló 1893. évi XXVIII. törvénycikkben megállapított hatáskörüknél fogva erre hivatottak.
    Ellenben a fehér (sárga) foszforral, illetve a rendeletben megjelölendő egyéb anyagokkal készített gyujtóáru raktáron tartására, árusítására és forgalomba hozatalára vonatkozó tilalom megtartásának ellenőrzését a szakasz az elsőfokú iparhatóságok hatáskörébe utalja.
    Ugyan e szakasz feljogosítja az iparfelügyelőket, hogy annak megállapíthatása céljából, nem forog-e fenn a javaslat 1., illetve 2. §-ában megállapított tilalom áthágása, a gyujtókészítésnél használt anyagokból mintát vehessenek. A törvényjavaslat azonban egyszersmind meghagyja, hogy az üzem tulajdonosának, illetőleg helyettesének kívánságára ugyanabból a mintából egy rész, hivatalosan lepecsételve, annak kezei között hagyandó. Mindezek a rendelkezések további indokolást nem igényelnek.
    Kimerítő szabályozást igényel az ellenőrzésnél követendő eljárás, ez a szabályozás azonban nem nyerhet helyet a törvényjavaslatban, hanem a rendeleti útra tartozik.

4., 5. és 6. §.

    A törvényjavaslatban foglalt rendelkezések büntető szankciójáról annak 4., 5. és 6. §-ai gondoskodnak s a törvény áthágásának eseteiben alkalmazandó büntetéseket határoznak meg.
    A 4. §. súlyosabb beszámítás alá eső gyártási tilalom áthágását vagy a 2. §. alapján kibocsátandó miniszteri rendeletben felsorolt anyagok felhasználását vétségeknek minősíti s 2.000 koronától 4.000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, visszaesés esetében pedig ezenfelül két hónapig terjedhető fogházzal és e mellett az ipartelep üzemének egy évig terjedhető megszüntetésével rendeli büntetendőnek, illetőleg büntethetőnek. A fehér (sárga) foszfornak az emberi egészségre való káros hatása az indokolás általános részében kellően meg világíttatott. A közegészség ellen elkövetett deliktumokat a büntető törvény is (314-316. §.) vétségnek minősíti.
    A tilalom áthágása az emberi egészségre veszélyeket rejtvén magában, a prevenció különös fontossággal bír, ez okból kellett a minimális büntetést oly összegben megállapítani, melytől elrettentő hatást lehet várni s a mely a tilalom áthágása által elérhető üzleti hasznot kellően ellensúlyozni alkalmas, a munkások egészsége érdekében kellett az ipartelepnek egy évi időre terjedhető bezárására vonatkozó büntetésnem lehetőségét is felvenni, mely szigorú rendszabály a törvény rendelkezéseinek végrehajtásánál üdvös hatásúnak ígérkezik. A deliktum ugyanis oly természetű, mely az azt elkövető vállalatra üzleti szempontból nem jár önmagától káros következményekkel; az üzleti hírnéven esett csorba s a vásárló közönség bizalmának elvesztése ugyanis már magában preventív hatású, a fehér (sárga) foszfornak a gyufagyártásnál való felhasználása azonban az illető vállalatra csak előnyökkel jár s az e miatt kiszabott büntetés, ha köztudomásúvá lesz is, a vállalat üzleti hírnevének és forgalmának alig lenne ártalmára.
    A súlyos büntető rendelkezés tehát szükséges azért, mert az e törvény által védett érdekek sokkal fontosabbak, semhogy el lehetne tűrni azoknak oly személyek által való veszélyeztetését, kik a tiltott módon folytatott gyujtóelőállítással járó anyagi előnyökért az egyszer már elszenvedett büntetés dacára újabb büntetésnek is megkockáztatásával készek a kihágás megismétlésére.
    Az 5. §. a törvény áthágásának enyhébb elbírálás alá vonandó eseteit állapítja meg. Ide tartozik a tiltott raktározás, árusítás, a külföldről való behozatal, illetve forgalomba hozatal bármely módja. Ez esetekben a törvényjavaslat 20 koronától 600 koronáig, visszaesés esetén 100 koronától 1.200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel és 15 napig terjedhető elzárással sújtja a vétkest.
    A törvényes tilalom ellenére előállított, raktáron, valamint árusításra készen tartott vagy az országba behozott áru elkobzása és megsemmisítése a kihágás megállapítása esetén már az 1879. XL. törvénycikkbe foglalt kihágási büntetőtörvény 25., illetve az 1878. V. törvénycikkbe foglalt büntetőtörvény 61. §-ában előirt oly jogkövetkezmény, melynek kifejezését a 6. §-ban is más speciális törvényeink analógiájára (1. pl. a mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisításának tilalmazásáról szóló 1895. évi XLVI. t. cikk 6. §-ának 2. bekezdését; a mértékekről, ezek használatáról ós ellenőrzéséről szóló 1907. évi V. törvénycikk 36. §-át; a borhamisításnak és hamisított bor forgalomba hozásának tilalmazásáról szóló 1908. évi XLVII. törvénycikk 46. §-át stb.) csak törvényszerkesztési szempontok indokolják. Nem igényel indokolást az a rendelkezés sem, mely az elkobzást és megsemmisítést abban az esetben is előírja, ha meghatározott személy ellen marasztaló ítéletet bárminő okból (elévülés stb.) hozni nem lehet.
    A 6. §. második bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint a vett minta értéke abban az esetben, ha a törvényben megállapított tilalom áthágása nem nyer beigazolást, a félnek kifejezett kívánságára megtérítendő, az ok nélkül való károsodást kívánja megakadályozni.

8. §.

    E szakasz a törvény életbelépte és végrehajtása iránt intézkedik, olyképpen, hogy a törvénynek a gyujtókészítés tekintetében felállított tiltó rendelkezései 1912. évi július hó 1-ével és gyújtó-árunak árusítására vonatkozó tiltó rendelkezései 1913. évi január hó 1-ével, egyéb rendelkezései pedig a törvény kihirdetésének napjával lépnek életbe. A lényeg az 1912. évi július 1-ére s 1913. évi január hó 1-ére tett két határidőn van.
    Minthogy a törvényjavaslat előreláthatólag az 1911. év legelején törvényerőre emelkedik, az érdekelt gyufagyárosoknak mintegy másfél esztendejük lesz a gyáraikban szükséges átalakítások foganatosítására s az új berendezések beszerzésére, mely idő kétségkívül elégséges a zavartalan átmenet biztosítására. Az e másfél év alatt készített foszforos gyújtó forgalomba hozatalára további fél esztendőt enged a törvényjavaslat.
    Az 1906. évi nemzetközi egyezményhez utólag csatlakozó államokra nézve a tilalom hatályba léptetésének végső időpontja 1913. évi december hó 31-ére tétetett át, s így a megállapított határidők a nemzetközi egyezmény vonatkozó rendelkezéseinek is megfelelnek.
    A törvényt a kereskedelemügyi miniszter, Horvát-Szlavonországokban pedig a horvát-szlavon-dalmátországi bán hajtja végre.

Budapest, 1910. évi október hó 21-én.

 

Hieronymi Károly s. k.,
kereskedelemügyi m. kir. miniszter.