Forrás: Országgyűlési dokumentumok adatbázisa (www.nfo.arcanum.hu/onap)

Indokolás

„a gyujtószeradóról szóló 1921. évi XI. t.-c.-egyes rendelkezéseinek módosításáról, illetve kiegészítéséről” szóló törvényjavaslathoz.

    A gyujtószeradóról szóló 1921. évi XI. t.-c. egyes rendelkezései módosítást, illetve kiegészítést igényelnek. Ezen módosításra, illetve kiegészítésre a következő okokból van szükség:
    Az utóbbi években a hazai gyufagyárak nehéz helyzetbe kerültek, mert a meglévő gyufagyárak termelőképességüknek alig 1/3-át képesek kihasználni. Még súlyosabbá teszi a helyzetet az, hogy ezen nehéz helyzet kihasználásával a svéd-amerikai gyufatröszt részéről kísérletek történnek oly irányban, hogy újabb gyufagyárak alapításával, vagy meglevőknek megszerzésével a magyar gyufaipart is érdekkörébe vonja és idővel az egész magyar gyufagyártást monopolizálja. Megkönnyíti ezt az is, hogy egyesek csak azért kértek új gyufagyár felállítására engedélyt, hogy az elnyert engedéllyel, illetve az engedély alapján létesített egész primitív berendezésű vállalattal üzérkedjenek.
    Az említett tröszt, amely igen nagy tőkék felett rendelkezik, jelenleg már a világtermelés 70-75%-át érdekkörébe vonta, az export szempontjából jelentős államokban pedig a termelés 90%-a befolyása alatt áll. Ezen trösztnek a főérdeke nem az aránylag kisebb jelentőségű hazai gyufapiac megszerzése, hanem a magyar gyufagyártásnak abból a szempontból az érdekkörébe vonása, hogy a magyar gyufagyárak versenyét a világpiacon megszüntesse. Ehhez képest, amennyiben sikerülne neki a magyar gyufagyártást is érdekkörébe vonni, illetve monopolizálni, a megvásárolt gyufagyárak nagy részét beszüntetné, illetve azokat csak a hazai fogyasztás mérvéig tartaná üzemben, az exportra kerülő mennyiséget pedig a sokkal nagyobb termelőképességű és így olcsóbban dolgozó külföldi gyáraiban állítaná elő. Ez elsősorban a hazai közgazdaság szempontjából lenne hátrányos. Ezenkívül ily módon a tröszt a belföldön monopóliumot szervezvén, a gyufaárakat a fogyasztók és a kincstár gyufaadó bevételeinek rovására tetszése szerint állapíthatná meg.
    A svéd-amerikai gyufatröszt ezen törekvései folytán a hazai gyufaipar, valamint a fogyasztók érdekében már több államban, így legutóbb Németországban is történtek intézkedések. Ezen intézkedéseknél a fogyasztók érdekeinek és az állam gyufaadó bevételeinek biztosítása céljából az volt a fő szempont, hogy az árak megállapítására a kormánynak befolyás biztosítassék. Egyúttal megállapítást nyert, hogy ámbár kévés olyan iparág van, amely a gyártási eljárás fejlettsége és a gyártmányok egyforma minősége folytán monopólium bevezetésére annyira alkalmas volna, mint a gyufagyártás, mégis a monopóliumgazdálkodás körül szerzett tapasztalatok folytán az állami monopólium bevezetése nem célszerű, sőt ahol állami monopólium van, mint Franciaországban, ott is annak megszüntetésével foglalkoznak.
    Mindezek folytán szükséges, hogy nálunk is olyan intézkedések történjenek, amelyek lehetővé teszik, hogy a kormány a gyufaipart állami ellenőrzés alá vegye oly célból, hogy egyrészt a hazai gyufaipar érdekeit minden irányban, így az említett külföldi tröszttel szemben is lehetőleg megvédje, másrészt pedig, hogy a hazai fogyasztók érdekeit és a kincstár gyufaadó bevételeit is biztosítsa. E célra a fentiek szerint az állami monopólium bevezetése nem alkalmas. Ellenben teljesen alkalmasnak látszik az a rendszer, amelyet a hazai fogyasztási adó alá eső szesz értékesítésére vonatkozólag már létesítettünk. Ennek a rendszernek a lényege az, hogy a szeszgyárak termelése korlátozás alá vétetett oly módon, hogy az évenként termelhető mennyiséget a pénzügyminiszter a termelők meghallgatásával állapítja meg. A termelvények közös számlára való bizományi értékesítését pedig a termelőkből alakult Országos szeszértékesítő r.-t.-ra bízta és azt állami ellenőrzés alá helyezte oly módon, hogy egyrészt a kérdéses r. t. ügyvitelébe való teljes betekintést, illetve annak teljes ellenőrzését biztosította, másrészt az ár alakulására teljes befolyást biztosított annak szemelőtt tartásával, hogy a szeszfőzde vállalatok csak a kellően igazolt előállítási költségeiket és a rendes polgári hasznot kapják és az ár lehetőleg alacsony legyen, mert ez biztosítja a nagyobb fogyasztást és a nagyobb adóbevételt. Ez a rendszer a gyakorlatban teljesen bevált. Mert e rendszer mellett a szesztermelők az általuk termelt szeszért mindig olyan átlagárat kaptak, amely az előállítási költségeket és a polgári hasznot fedezte. E rendszer mellett lehetővé vált a szeszáraknak és különösen az ipari célokra szolgáló szesz árának fokozatos csökkentése útján a hazai fogyasztást megfelelően növelni. A termelt szesz nagyobb része ily módon a belföldön állandó elhelyezést találván, a szeszfeleslegeknek külföldi értékesítése is könnyebbé vált, mert hiszen csak erős belső fogyasztás alapján lehet eredményesen exportálni. Mindezek folytán pedig lehetővé vált a szesztermelésnek évről-évre való fokozatos kiterjesztése.
    Megvan a remény, hogy a hazai gyufagyártásnak és a gyufa értékesítésének ugyanezen alapelvek mellett való szabályozása egyrészt a hazai gyufaipar érdekéit minden irányban megvédi, másrészt a fogyasztók ós a kincstár közös érdekeit is biztosítani fogja. Ezenkívül a hazai gyufaipar helyzete ily módon megszilárdulván, lehetővé válik a gyártmányok minőségének megjavítása, az előállítási költségek csökkentése és ezekkel kapcsolatban megfelelő gyufaexport megteremtése.
    Mindezekhez képest felhatalmazást kérek arra, hogy a szóban levő törvényjavaslat 1. §-ában felsorolt intézkedéseket a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően megtehessem. Ezek a felhatalmazások csak általános iránynyelveket tartalmaznak, ellenben a részletes intézkedéseket rendeleti úton szándékozom a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően megtenni, már csak azért is, mert hiszen a gazdasági életet érintő kérdésekben az érdekeltek nagyon hamar megtalálják a törvény megkerülésének módját és így nem célszerű az erre vonatkozó törvénybe részletes intézkedéseket felvenni. Ily módon ugyanis a kormánynak módjában van a felmerülő szükséghez, illetve a megváltozott viszonyokhoz képest a részletes intézkedéseket tartalmazó rendeletet megváltoztatni, illetve azonnal megfelelően intézkedni.
    Megjegyzem, hogy a törvényjavaslatban foglalt felhatalmazásokat mindig csak oly mértékben kívánom igénybe venni, amely mértékben arra az említett szempontokból, nevezetesen a hazai gyufaipar védelme, a fogyasztók és a kincstár közös érdekeinek biztosítása szempontjából okvetlenül szükség van. Így a külföldről behozott gyufa értékesítését csak az esetben szándékozom az érdekeltségből alakult szervezetre bízni, ha erre a hazai gyufaipar védelme szempontjából okvetlenül szükség lesz.

Budapest, 1927. évi június hó 8-án.

 

Dr. Bud János s. k.,
m. kir. pénzügyminiszter.