magyargyufa.hu

Mióta foglalkozol gyufacímkék gyűjtésével?

Még gyerekkoromban, 1958-ban kezdtem a gyűjtést. Ekkor még csak 12 éves voltam.

Mi volt az indíttatás, kinek/minek hatására kezdtél ezzel a gyűjtési területtel foglalkozni?

Moziban voltam, és annak idején a filmek előtt szokás volt filmhíradót vetíteni. A filmre már nem emlékszem, viszont az akkor vetített filmhíradó arról adott tudósítást, hogy Dorogon, a József Attila Művelődési Házban megalakult a gyufacímke gyűjtő klub – a gyufacímke gyűjtők sürgölődtek-forgolódtak a gyufacímkék körül, és ez engem nagyon megragadott. Tulajdonképpen ezután kezdtem el én is gyűjteni.

Hogyan viszonyult a környezeted (feleség, gyerekek, rokonok, barátok, munkatársak) ehhez a hobbihoz?

18 éves koromig csak gyűjtögettem a gyufacímkéket. Volt egy klub Budapesten, a Hársfa utcában, oda jártunk. 6 év alatt körülbelül hétezer címkét szereztem. A szüleim jó szemmel nézték a gyűjtést. Egyébként nekem az a véleményem, hogy a gyufacímke gyűjtése vagy bármi egyéb dolognak a gyűjtése, amivel manuálisan kell foglalkozni, az rendszeretetre nevel. 28 éves koromban azután megnősültem. A feleségem szintén jó szemmel nézte a hobbimat, sőt a mai napig is nagy segítséget ad nekem, amikor szerzek, kapok anyagot, segít a válogatásban, a gyűjteménybe való beillesztésben. A gyerekeim már nagyok, de amíg a lányom kisebb volt, Ő is nagyon szívesen segített gyufacímkék válogatásában.

A gyufához, mint használati tárgyhoz sok gyűjtési ág kapcsolódik. Mi a gyűjtési területed a gyufa témában? (gondolok itt a következő kategóriákra: gyufacímke, gyufásdoboz, földrajzi terület, motívumok, gyártási időszak, stb...)

Minden érdekel, ami gyufával kapcsolatos. A gyufacímke, a gyufásdoboz, gyufatartók, gyufával kapcsolatos irodalmi anyag, katalógusok, jubileumi kiadványok. Sajnos a legnagyobb hibám, hogy mindent gyűjtök. Tehát motívumtól, földrajzi területtől függetlenül a világ összes címkéjét gyűjtöm. Hozzáteszem, hogy amennyi színben létezik, igyekszem megszerezni. Megjegyzem, hogy van olyan magyar gyufacímke sorozatom, ami több, mint száz színváltozatban van meg nekem. A baj az, hogy egyre kisebb terület áll rendelkezésemre, ahová a gyűjteményt albumokba, dobozokba el tudom rakni.

Volt-e más gyűjtési terület, amivel az évek során foglalkoztál?

Érdemben nem. Volt egy rövid, néhány éves időszak a gyerekkoromban, amikor az öcsémmel együtt bélyeget gyűjtöttünk, természetesen a gyufacímke mellett. Azután ezt abba hagytam és maradt csak a gyufacímke.

Mekkora, hány darabból áll a gyűjteményed?

Valamikor pontos kimutatásom volt, azután a nyilvántartás vezetése abbamaradt. Újra meg kellene csinálnom. Maga a gyűjtemény körülbelül 500.000 darab. A gyűjteményben a gyufacímkék albumokba vannak beragasztva bélyegragasztóval. 400 darab albumom van. Van ezenkívül kb. tíz-tizenkétezer gyufásdobozom, néhány száz gyufatartóm, és számtalan katalógus.

Szeretném, ha elmesélnél a gyűjteményeddel kapcsolatban egy érdekes epizódot, ami emlékezetes maradt?

Nekem van egy nagyon szép gyűjteményem a szovjet ajándéksorozatok címkéiből. Ez 44 albumot tesz ki. Az első katalógust a szovjet ajándéksorozatokból valamikor 30 évvel ezelőtt készítette el egy Golubcov nevű moszkvai gyűjtő. A katalógus kiadására Moszkvában nem volt lehetőség, ezért a kiadás Pozsonyban történt. A katalógust egy kedves szlovák gyűjtő társam, Pavel Franik fordította oroszról szlovákra. Ebből a katalógusból kaptam Pavel Franik partneremtől egy dedikált példányt. A katalógust átnéztem, összevetettem a gyűjteményemmel, és 8 olyan sorozatot találtam, ami nem volt benne a katalógusban. Ezt megírtam Franik barátomnak, aki azt mondta, nem tud ezzel mit kezdeni – ő csak fordította a katalógust, ezért így írt egy levelet Golubcovnak. Golubcov nem hitte ezt el, azt írta vissza, hogy a Szovjetúnióban megjelent összes ajándéksorozat címkéje benne van az általa összeállított katalógusban. Aki mást állít, az bizonyítsa be, és küldjem el neki ezeket a gyufacímkéket. Természetesen a címkéket nem küldtem el – nehogy véletlenül ne kapjam vissza. Viszont lefénymásoltam a 8 sorozatot, és a fénymásolatot küldtem el Golubcovnak. Utána kaptam egy köszönő levelet Tőle, amelyben megköszönte, hogy a szovjet katalógus kibővítésében szerepet játszottam. A katalógus következő kiadásának előszavában pedig szintén köszönetet mondtak nekem.

Amikor fénykorát élte a gyufacímkék gyűjtése, hogyan történt a gyakorlatban a gyűjtés?

Az 1960-as évek elején kezdődött ez igazán. Először a Hársfa utcában volt az úgynevezett Wiener klub (Wiener Dezső vezette). Ebben az időszakban volt egy csomó magánkiadású címke is, ami sohasem látott gyufásdobozt, ezek voltak a 16+1-es sorozatok. Később a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házában a Fehérvári úton megalakult a gyűjtők klubja. A gyűjtők klubjában írtunk egy levelet a Gyufaipari Vállalat igazgatójának, hogy nyújtsanak segítséget a szabadidő hasznos eltöltéséhez, hogy jelképes térítés ellenében a megjelenő gyufacímkéket a klub megkaphassa. Természetesen az igazgató örült ennek a kezdeményezésnek és támogatta a kérésünket. A budafoki gyárban kijelöltek egy kapcsolattartó személyt, akinek az volt a feladata, hogy a gyártásba került gyufacímkékből a klub részére biztosítsa a klub által igényelt mennyiséget. Érdekességként megjegyzem, hogy ebben az időben olyan létszáma volt a klubnak, hogy fajtánként több, mint 4000 darab gyufacímkét rendelt a klub a tagok részére. Az utolsó periódusban a 80-as évek végére - az igényelt mennyiség lecsökkent 240 darabra, azután a privatizációval a kapcsolat a gyárral megszakadt.

Egy gyűjtő számára a gyűjtés élményén, a gyűjteményével való foglakozáson, rendszerezésen túl, úgy gondolom, fontos lehet a bemutatás lehetősége. A mai internetes világunkban ez már nem jelent különösebb nehézséget. De hogyan történt ez a korábbi években, évtizedekben?

A Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házában minden hétvégén cserenap volt. Ezenkívül kétévente nemzetközi kiállítások voltak, ahol külföldi klubok is kiállítottak. A novi-sadi klubbal volt nagyon jó a kapcsolatunk. Természetesen nem csak gyufacímkék voltak ezeken a kiállításokon, hanem sok más dolog is: kártyanaptár, szivargyűrű, zsilett-tasak, sörcímke, söralátét, söröskorsó, porcelán figura, stb.

Napjainkban a gyufacímkegyűjtés nem számít divatos gyűjtési területnek. Milyen szervezett lehetőségek vannak, akik mégis ennek a hobbinak hódolnak?

Egyre kevesebb az ilyen lehetőség. A mai fiatalok közül tisztelet a kivételnek, már nem foglalkoznak gyufacímke gyűjtéssel. Tulajdonképpen a beszerzés is nehézkes. A gyufákhoz nem lehet már nálunk szervezett módon hozzájutni, marad kereskedelembe kerülő gyufák megvásárlása, a boltról-boltra járás. Nemrégen elmentem vasárnap a Fővárosi Művelődési Házban működő Hobby klubba. Tíz órára értem oda és már nem volt ott senki. Évtizedekkel ezelőtt reggel 8-kor indul az élet, és sokszor még egy órakor is ott voltunk. Valahogy ez a gyűjtés meghalt. Manapság a gyűjtés a gyufacímkékről inkább a gyufásdobozok felé fordult. Aki gyűjt, az inkább a gyufásdobozt rakja el. A világban a gyufagyártás már csak néhány helyre koncentrálódik, sok nagy múltú gyufagyár bezárt (pl. Hollandia, Svájc), és egyes országokban már csak importból fedezik a szükségleteket. Például a Szovjetúnióban annak idején 23 gyufagyár volt, ma talán nyolc vagy kilenc működik.

Mi a terved a gyűjteményeddel, van-e családodban olyan személy, aki tovább viszi ezt a hobbit?

Jó kérdés. Az élet az megy tovább, én se fiatalodom. Mint említettem, a lányom amikor kicsi volt, nagyon szívesen segített. A gyerekeim már felnőttek, sem a lányom, sem a fiam a gyűjteményem továbbvitelével biztosan nem akar majd foglalkozni. A feleségem mondta egyszer, hogy majd csinálunk egy gyufacímke múzeumot.

Mit mondanál, mit üzennél azok számára, akik kedvet éreznek a gyufacímkegyűjtés iránt? Miért érdemes ezzel foglalkozni?

Mindenféle gyűjtéssel, amivel manuálisan kell foglalkozni, legyen az gyufacímke, bélyeg vagy képeslap, az önfegyelmét alakítja, rendszeretetre nevel. Ezek a gyufacímkék tulajdonképpen miniatűr képek, grafikák, sok információt adnak, sok érdekességre felhívják a figyelmet. Ha én szellemileg, fizikailag fáradt vagyok, engem legjobban a gyűjteményem kézbevétele, az azzal való foglalkozás pihentet. A mai fiataloknak is érdemes hozzákezdeni egy ilyen manuális dologhoz, mint a gyűjtés, mert szépséget ad, rendszeretetre nevel.

Így a beszélgetésünk vége felé megkérdezem, van-e olyan dolog, ami ehhez a hobbihoz kapcsolódik, és amit még szeretnél elmondani?

Valahol egyszer olvastam, hogy egy ázsiai guinness rekorder gyűjtő ha jól emlékszem 748.000 címkét gyűjtött össze. Ha nem is ennyit, de jó lenne még, ha lehetőségem lenne a még hiányzó címkékből megszerezni jónéhányat, és még hosszú éveken keresztül a gyűjteményemet szaporítani. A mai viszonyok azonban, pl. a magas postaköltség egyre jobban megnehezítik ezt.

Köszönöm a beszélgetést, a gyűjtéshez jó egészséget és további sikeres gyűjtőmunkát kívánok!