Ötvenezer gyufacímkét gyűjtött össze a világ számos országából Bagi András, de a kedvencei a régi magyarok. A Nógrád megyei Kazáron, egy felújított parasztházban, három szobában látható a gyűjtemény, a kiválogatott 10 000 különleges gyufacímke mellett több száz hamutartó és ma már nem létező cigarettafajták. Egy olyan ember gyűjteménye, aki egyébként nem dohányzik, igaz, a gyufa régen nem egyszerűen a tűz eszköze volt, hanem reklámhordozó, kultúraterjesztő és tanácsadó is egyúttal.
Különleges szenvedély
A múzeumban "csak" tízezer címkét tudott elhelyezni. A kiválogatással, az 50x70 és 70x100 centiméteres tablókra történő ragasztással fél évet vesződött, mert ki kellett spekulálnia, hogyan férnek el együtt a közös témák, a sorozatok. A kimaradt címkék mappákban vannak, és Bagi Andrásnak bizony fáj a szíve, hogy azokat nem láthatják a látogatók. Akik amúgy hálásak, erről a vendégkönyv bejegyzései is tanúskodnak: "ez a kiállítás visszahozta a gyerekkoromat", vagy "nem hiába tettük meg ezt a sok kilométert".
A ma már nyugdíjas férfi gyerekkorában kezdte a gyűjtést, mert - mint felidézi - különböző feliratok és festmények voltak a gyufás dobozokon. Ma viszont a címkék már kevésbé érdekesek, és le sem lehet áztatni őket. "Régen postán, trafikokban is vásároltam gyufákat. Sok csomagot meg kellett venni, mire összeállt a sorozat, és tudni kellett azt is, hogy egy-egy sorozat hány darabból áll" - meséli. "Ehhez ugyanolyan katalógusok jelentek meg, mint a bélyegekhez. Sokat cseréltünk is. Volt olyan sorozat, amiért egy pár nyulat adtam. Azt mondta a bujáki fiú, eladja. Faluhelyen nem volt pénz, de nyulunk az volt." A gyűjtésben ismerősök is segítettek neki, a külföldi gyufacímkéket levélben cserélték.
A kínai tablók előtt állunk, az ázsiai ország 50 darabos sorozatokat is kibocsátott, egy összeállítás a Nők a kínai gyufacímke- sorozatokon elnevezést viseli. A kínai kapcsolat azért szakadt meg, mert már nem kellett a magyar címke.
De kezdjük az elején, hiszen a múzeumban időrendi sorrendben haladhatunk. A 3-6 filléres, második világháború előtti időszakból való a Tulipán, a Glóbusz és a Svéd gyújtó (akkor még nem gyufának nevezték). Az 1950-60-as években is voltak még magyar gyufagyárak, például a kiskunsági Kováts Ferenczé. (Kováts Ferencz Kiskunfélegyházán lévő gyufagyára 1929-ben megszűnt. – szerk. megj.) "Volt olyan doboz, amelyiken nem is volt ár. Úgy árulták a gyufát az utcán, mint a virágárus lány a virágot, annyi volt az ára, amennyiért el tudták adni. Nagy érték volt a gyufa. Van egy nagy, fából készült dobozom, spárgával átkötve, az még le volt pecsételve viasszal, hogy ne lehessen eladás előtt kivenni az 50 szálból" - mondja.
A régi sorozatokon látjuk a Honvéd Táncegyüttest, Dankó Pista nótáit, a magyar népviseleteket. "Abban az időben ez volt a reklám, nem volt televízió. Nemcsak a kultúrát terjesztette, hanem tanácsokat is adott. Itt van például egy címkefelirat: "Ha bombát találsz, ne nyúlj hozzá, jelezd a tanácsnál!", "A kontármunka állandó veszélyt jelent". De felhívták a figyelmet a tűzvédelemre, vagy arra is, hogyan közlekedjünk. Ez még a 30 filléres időszak. Gyufán reklámozták a boy szolgálatot, a gépkocsinyeremény-betétkönyvet, a takaréklevelet" - magyarázza.
Tovább lépünk a sportos falhoz: sorozaton az angliai labdarúgó vb 1966-ból, a Budapesti Honvéd SE, a VIII. atlétikai Eb 1966, országos sportnapok. Egy újabb tablót tölt meg az olimpia. "Talán ez a legnagyobb sorozat, amely Magyarországon megjelent, 1896-tól 1964-ig, a tokiói olimpiáig. Százhúsz darabos, kék színben. Ugyanezt kiadták fekete-fehérben is, azt nem tettem ki. Sok esetben jelent meg különböző színekben egy sorozat. Látható a címkéken Papp László 1948-as, 1952-es és 1956-os felirattal, Kárpáti Rudolf vagy Hajós Alfréd. Ott van a szomszédos tablón a legendás salgótarjáni futballcsapat, az SBTC is mint az 1960/61-es bajnokság tagja. Az 1962-es chilei focivébé úgy is idézi a történelmet, hogy akkor még Magyarország is szerepelt a világbajnokságon..." - jegyzi meg.
A felesége látta, él-hal a gyűjtésért
A kazári gyufacímke-múzeumot 2003-ban nyitották meg, az amúgy Heves megyei, parádi Bagi András gyűjteményének az önkormányzat adott otthont a védett, fűthető parasztházban. A kazári kapcsolat a gyűjtő lánya, aki a nógrádi faluba ment férjhez.
Bagi András aktív korában műszaki rajzolóként és épületburkolóként dolgozott, burkolóként eljutott Líbiába is. Mit gondolnak, hozott onnan gyufásdobozt? Azt mondja, nem igazán szereti a sportot, ő gyűjteni szeret, a szerencséje pedig az, hogy a felesége látta, él-hal ezért, és nem akadályozta. "Mert van olyan gyűjtő ismerősöm, aki kályhákat gyűjt, és a felesége azt mondta neki egy idő után, hogy vagy ő, vagy a kályhák... Hát, el is váltak" - fűzi hozzá nevetve.
Pajtás, az úttörők hetilapja, Füles, Kisdobos - emlékeznek még? Újabb jó tanács köszön le egy címkéről: "A láb mindig kéznél van. Fuss naponta 10 percet, 10 évvel tovább élsz". Visszatérünk a harmadik szobába, ez a külföldi címkék helye: szovjet, kínai, csehszlovák, jugoszláv, holland, japán, belga, indiai, portugál, német, ausztrál, finn, svéd, spanyol, lengyel, perui, indonéz, román sorozatok. "A csehszlovák sorozat nagyon gazdag, vannak sportos, két világháború közötti, váras, tűzvédelmes címkék, mellettük képek a járművek fejlődéséről. Magyarországon is szép címkéket gyártottak, de a csehszlovákok magasan megelőztek minket, ezek csodálatos grafikusmunkák" - közli.
Román címkéből alig néhány van, és bár a falon látható példányok különlegesek, úgy véli, hogy a déli szomszédok "egyszerűbbeket gyártottak", nem volt érdemes gyűjteni őket. Nagyot sóhajt, amikor felidézi, hogyan szerezte ezeket. Egy társáról beszél, az etesi Bajczár Károlyról, aki "az életét erre tette fel, cukorbeteg lett, és a végén már nem látott, a gyűjteménye nagy részét eladta. Amikor már nyugdíjas lett, élvezhette volna, de el kellett adnia". "Amúgy alkudni kellett a külföldi címkékért, a különlegesebbekért két cseresorozatot is kellett adni. A cserepiacon a belga és az indiai címkéknek volt a legnagyobb értékük" - taglalja.
Az indiai címkék mind nagy méretűek, a japánok is nagyobbak, mint az általunk ismert. Érdekes a belga humoros tabló, azt látjuk, hogy a rajzoló elképzelése szerint mi mindenre jó a gyufa: nagymama kötőtűje, boszorkány seprűje, félszemű kalóz falába, gólyaláb, dobverő, de megtalálható a falon a belga királyi család is.
Épp a "külföldi" szobában vallja be Bagi András, hogy az ő kedvencei mégiscsak a régi, második világháború előtti, a gyártókat azonosító védjegyekkel (pisztollyal, szarvasmarhával, fűrésszel, tulipánnal) ellátott gyufacímkék. Az 1990-es évektől már nem különlegesek a magyar gyufák, az öngyújtók miatt ki is szorultak, de azért még gyűjti őket, hogy ne szakadjon meg a sorozat.
Egy újabb kört indítva megnézzük az ezernél is több hamutartót, hamar kiderül, hogy vendéglátónk jobban szereti a fémet, mint az üveget, igaz, ott vannak a herendi porcelánok vagy a parádi üveggyár termékei is. Az üveg, vas, bronz, alumínium, réz hamutartók az 1960-70-es évekbe repítenek vissza, köztük például az emlékezetes üveghattyúk, a Maneken Pis kétféle kivitelben is, de ott van a Parlament, üveglap alatt selyemre hímzett török város, vízipipát szívó, repülőszőnyegen lebegő törökkel, van kínai, levelet formázó hamutál, amelyből épp kimászik egy kis béka.
"Ez" - bök Bagi András egy kis fémeszközre - "zsebhamutartó. Mert ugye, volt időszak, amikor a megállókban nem dobták el a cigarettát, ha jött a busz vagy a villamos, hanem ebben elnyomták a csikket, rácsukták a tetejét, és máris be lehetett tenni a zsebbe". Vannak a második világháborúból, az orosz muszka frontról visszakerült, ágyúhüvelyből készült hamutartók is 1942-ből. Mellettük egy dohánytartó cigarettapapírral az első világháborúból. "Ha rácsukta az ember a dohányra, majd beletolta a fémtartóba, és felülről lecsavarozta, ha esett, ha fújt a lövészárokban, a dohány száraz maradt" - mutatja.
Ő maga nem dohányos ember, édesapja viszont, aki pipázott, dohánytermesztő volt Bujákon. "Hiába volt öt hold földön dohány, és ő pipázott, a Rákosi időben nem lehetett egy kötény dohányt sem eltenni, mert azt büntették. Megmondták a fináncok, hogy mennyit kell beszolgáltatni - mindet -, azután fejadagot adtak csak vissza. Három-négy zsák cigarettánk volt otthon, az apám azt kibontogatta, mert ő pipázott. A haverok viszont úgy engedtek engem focizni, ha viszek nekik egy doboz cigarettát, mert tudták, hogy nekem van" - eleveníti fel a múltat.
Forrás: www.mult-kor.hu (2010. augusztus 31.)