Vasárnapi Újság, X. évfolyam 5. szám, 1863. február 1., 40. oldal
Írta: Zombory Gusztáv
A Zarzetzky-féle gyufagyár Pesten
A néhány évtized óta hazánkban erőteljesen fejlődő gyáripar a fővárosban, mint az ország szívében jelentkezik legnagyobb kiterjedésben. Ami igen természetes.
Már a múlt század második felében kezdtek Pesten gyárak emelkedni, melyek közül többen országos hírre is vergődtek, de hogy azóta mennyire emelkedett a gyáripar, annak legbiztosabb jele kereskedésünk gyarapulása és virágzása, és ezért bátran elmondhatjuk már, hogy az Budapesten nagyszerű mérvekben fejlődik.
Jelenleg is fővárosunk nagyobbszerű iparüzletének egy fényes bizonyítékát mutatjuk be olvasóinknak.
Ha e lapok hasábjain elpusztult régi várakat és romokat, mint a nemzeti kegyelet szép tárgyait gyakran méltatjuk említésre, annyival inkább kell figyelemmel lennünk az újabb kori intézményekre, melyek előrehaladó korunk jellemvonásait alkotják.
Egyik feladatunk, a hazai iparvállalatokat ismertetni. Általában el lehet mondani, hogy sokkal bírunk már e tekintetben, amit a nagyközönség nem is ismer, azt sem tudja, hogy létezik-e? Szükségei fedezését sokszor messze távolban keresi, pedig itthon talán jobban és jutányosabban kapná. Innen erednek aztán azon ok nélküli jeremiádok, melyek szerint némely túl bölcs ember nem átallja kimondani, hogy Árpád apánk óta nem lát haladást az ipar terén.
Nekünk is vannak itthon gyáraink, melyek habár nem is versenyezhetnek nagyszerűségre London világra szóló gyáraival, - melyek közül egy-egy egész várost képez - de mindenesetre figyelemre, elismerésre méltók.
Egyike legnagyszerűbb ipartelepünknek a Zarzetzky-féle gyufagyár Pesten, melynek főgyártmánya ugyan a gyufa, de ezenkívül még számos más tárgyat is állít elő, melyeket alább sorolandunk el.
E gyufagyárnál megjegyzendő, hogy nemcsak azért magyar, mert hazánk fővárosában készíttetik, hanem azért is, mert általában a gyufának, mint a mai élet egyik hasznos és nélkülözhetetlen cikkének feltalálása, magyar ember érdeme.
A gyufa feltalálója Rómer István, magyar volt, ő állította Bécsben az első gyufagyárat e század elején, s miután gyártmányaira nevét németül csak egyszerűen St. Romer-nek jegyzetté fel, a bécsiek valami furfangos franciának gondolták.
Zarzetzky József pesti gyufagyára a terézvárosi 3 bárány-utczában, saját házában, már 1837. évtől kezdve folyvást működésben van, hol egyúttal főraktára is létezik.
A képünkön látható terjedelmes gyárudvar pedig az 1844-ik évben nyert szabadalma óta a váczi útvonalon, a régi, úgynevezett „váczi temető"-vel szemben, mintegy 4500 négyszögölnyi térségen építtetett, hol naponkint 1000-nél többre megy azon különböző munkások és mesteremberek száma, kik itt alkalmaztatnak és napi élelmüket keresik.
Naponkint 13 millió darab különféle fajta kész gyufa kerül ki; ezenkívül nagy mennyiségű fénymáz, spanyolviasz, éjjeli mécses, gyújtókövek, stb. készíttetnek, miknek állítására roppant mennyiségű nyers anyag szükséges. Feldolgoz e gyár évenként: 300.000 font legfinomabb ként, 200.000 font arab mézgát (gummi arabicum), 20.000 font phosphort, 15.000 font gyantát (colofonium) és 20.000 font míniumot. Ezenkívül évenként 30.000 darab deszkát használ fel, melyből különféle gyártmányai számára megkívántató asztalos munkák, skatulyák, tokok és ládák készíttetnek; nemkülönben 2000 öl legjobb minőségű bajor fenyőfát, gyufának dolgoz fel. Gyártmányait messze vidékekre elküldi; mert nemcsak Magyar és Erdélyországban, Gallicziában és az osztrák tartományokban, hanem a távol külföldre is nagyszerű kereskedést folytat, s azon kedvező helyzetben van, hogy a legterjedtebb megrendeléseknek is mindig gyorsan és pontosan eleget tehet.
Gyártmányaival a finomabb és magasabb igényeknek is megfelel, annak fényes bizonyságát bírja azon dicsérő okmányban, melyet a múlt évben a londoni világtárlaton nyert.
És hogy a gyár derék tulajdonosa még mindig nagyobb tökélyre és sikerre törekszik, mutatja azon körülmény, hogy legközelebb is gyárának összes gépezetét gőzerőre alakította át.
Végre megemlítésre méltónak találjuk még azon emberbaráti intézkedést, hogy a gyár munkásai, kik időközben megbetegednek, és a dologra képtelenné válnak, egy e végre alapított pénztárból gyógyíttatnak; ebből fizettetik a gyógyszer, az orvos; az illető munkás, betegsége alatt bérének felét kapja; halálesetnél, a temetkezési költségek is e pénztárból fizettetnek.
A ki látni akarja, miképpen készül a gyufa, mily gyorsasággal válik egy fenyőhasáb ezer meg ezer gyufává, az nem fogja megbánni, ha adandó alkalommal egy félórát töltött e gyár érdekes műhelyeiben.
Z. G.
