Kép 400 ezer gyufából

Gyár a képen

Az épületegyüttes ábrázolásához a mintát a Vasárnapi Újság 1863. évi 5. számában megjelent illusztráció adta. A 69 × 89 cm méretű képet övező keret felső és alsó sorában magyar és német nyelvű felirat olvasható: Zarzetzky Józs. kir. szab. Gyuszer-gyára Pesten, illetve: K. K. Priv. Zündwaren Fabrik des Joseph Zarzetzky in Pest. A magyar felirat sorai között a koronás magyar címer látható. A keret bal oldalára Merkúrt mint a kereskedelem ókori istenét, míg jobb oldalára Pannóniát - Magyarországot - szimbolizáló, oszlopos emelvényen álló emberalakot állították.

A váci úti gyárban a gyufakészítésen, az úgynevezett gyufamártáson kívül a foszforszínezés, a doboz- és ládakészítés, a csomagolás munkálatait is elvégezték - udvarának közepén két egyszintes, 23-23 ablakos épület áll, amelyeket füstölő gyárkémény választ el egymástól. Itt találhatók az osztályokra tagolódó munkatermek, ahol az említett munkafázisokat végzik. Az utcafronthoz közelebb eső épület a központi gyáregység, a gőzmeghajtású fűrész és a gyalugépek üzemelésének helye. A kéményen túli, hosszú építmény a szárítóhelyiség, erre utalnak az előtte hosszú sorban felhalmozott fahasábok. A hasábokkal szemközt, a másik oldalon raktárépületek láthatók. A gyárudvar utcafrontra néző, jobbra eső részén irodaépületek és rendezett kert terjeszkedik, míg a bal oldali részt a gyufagyártáshoz kapcsolódó egyéb termékek gyártására szolgáló részlegek foglalják el.

Zarzetky József 1801-1885

A gyufagyár alapítója és névadója, a lengyel származású Zarzetzky József 1801-ben született Varsóban. Zongorakészítő asztalosnak tanult, gyakorlati ismereteit az osztrák tartományokban sajátította el, mielőtt - az akkoriban nagyon népszerű - gyufaipari vállalkozásba fogott. Miután az alapokat Bécsben elsajátította, Pesten próbált szerencsét: 1837-ben alapította meg első gyufaipari üzemét. 1840-ben feleségül vette Bubala Zsófiát, és a házasságból két fiú, József és István született. Apósának, Bubala Györgynek segítségével 1843-ban a "3 Bárány" utcában gyárat alapított, és a Szerecsen utcában is működtetett egy kisebb üzemet. Gyufaipari vállalkozása az egyetlen hazai gyáralapítás, amely a reformkori gyáralapítások közül a szabad versenyes kapitalizmus 1873. évi megrázkódtatásáig versenyképes maradt. Zarzetzky mindvégig jelentős számú lengyel munkaerőt alkalmazott - ennek köszönhetően számos lengyel-magyar házasság köttetett.

A császár szolgálatában

Zarzetzky 1845-ben polgárjogot nyert, vállalkozása sikerét mutatja, hogy 1846-tól termékein a "császári és királyi szabadalmazott gyújtószer gyár" nevet használhatta. Az iparos a szabadságharc bukása után is kamatoztatta tehetségét, üzemeiben 150 munkást foglalkoztatott. A Váci út és a Dagály utca találkozásánál - apósa segítségével - építette fel legnagyobb gyárát - a kép is ezt ábrázolja. Az 1857 és 1862 között folyó építkezés idejére, első gyárának tehermentesítése céljából, a Szövetség utcában kisebb gyártelepet létesített. A gyár megnyitásának évében hazai iparfejlesztő tevékenységéért érdemkereszttel jutalmazták.

Szociálisan érzékeny?

A gyufaipari üzemek mindig és mindenhol a legegészségtelenebb munkahelyek voltak. Zarzetzky korán megpróbálta a munka-egészségügyi hiányosságokat pótolni. A "3 Bárány" utcai gyárban már igen korán, 1846-tól intézkedett a beteg munkások orvoslásáról. Váci utcai üzemét a munkásegészségügy figyelembevételével építette fel, a munkafolyamatok osztályokra osztott, világos és jól szellőző munkatermekben zajlottak. A szociális helyzet javítására 1863-ban a gyárban betegsegélyező és nyugdíjpénztár létesült, amelynek kezelésébe 1872-től munkásokat is bevontak.

A láng fellobban, majd kialszik...

A világkiállítási sikeres szereplést követően, 1868-ban Zarzetzky gyufaipari vállalkozását részvénytársasággá alakította át. Jelentős adófizetőként a városi közgyűlés virilista képviselőinek sorába léphetett; ezt a tisztséget az 1873. évi városegyesítés utáni választásokig töltötte be. Még ebben az évben a gazdasági válság miatt a részvénytársaság feloszlatta magát. Zarzetzky a gyufagyártást folytatni kívánta, az átmeneti időszakot kőolaj és faáru fuvarozásával vészelte át. 1880-ban kérelmet nyújtott be 12 gyufaszárító helyiség építésének engedélyezésére, halála miatt azonban tervét már nem hajthatta végre.

Fia még apja életében folytatta a gyufagyártást. "Ifj. Zarzetzky József és Társa" néven a Gyár utcában 1877-ig kisebb gyufagyártó üzemet üzemeltetett, melyet hivatalosan csak 1933-ban töröltek a gyárak jegyzékéből.