A gyufagyártás

1. kép. Gyufagyalu

Erre a célra minden puhafa jó, különösen a lucfenyőé, de csak száraz és lehetőleg teljesen görcstelen állapotban. A rönk legalább is 1 méter hosszú, átmérője pedig legkevesebb 20 cm legyen azért, mert másképpen a kellő számú korong nem fűrészelhető le egy-egy ilyen rönkből, másrészt pedig kisebb átmérőjű korong meg sem igen fogható, hiszen ilyen méretek mellett is minden hasábból 30 cm hosszú rönktő, mint kezelhetetlen, hulladékba kerül, azonfelül minden egyes korongból is 6-8 cm széles darab elesik, vagyis annyi, amennyit a kéz megfog, mikor a gépbe tolja. Mindezen hulladékokkal a hajtóerőt szolgáltató gőzgépek kazánjait fűtik s így igen csekély szénszámla mellett dolgoznak ugyan, de mindamellett drága fűtőanyaggal.
Ellenben a négyzetes keresztmetszetű, az úgynevezett svédgyufa egészen másképpen készül. Ehhez csak nedves, friss fát lehet felhasználni, elsősorban nyárfát, s csak szükségből fűzfát. Hársfát s legújabban bükkfát csakis a hozzá való skatulyákra használnak, ellenben a nyárfa a gyufákra és a skatulyákra egyaránt igen alkalmas.

2. kép. Fahántó gép

A nyárfarönkök 2-4 m hosszúak, vastagságuk kéreggel együtt 25 cm-től felfelé terjed. Legkedveltebb a kéregben lévő téli döntésű anyag, melyet szintesen járó fűrészpengével, un. bütüzőfűrésszel olyan rövid darabokra metszenek, milyeneket a következő gép megkövetel, rendesen 45-50 cm között váltakozó darabokra. Ezeket, miután a kérget eltávolították, a hántó géphez viszik (2. kép), amelybe a hossztengely irányában lehetőleg centrikusan beillesztik. Ez a gép a rövid rönköt esztergapad módjára gyorsan forgatja, s kiálló éles kése a nyers faanyagot lehámozza olyan szalagokban, amelyek vastagsága 2-2,2 mm, vagyis egy gyufaszál vastagsága, szélességük pedig 200 mm, vagyis 4 gyufaszál egyenkénti 50 mm-nyi hosszának felel meg. Egy rönkből egymás mellett tehát két ilyen szalag is kerül. A szalagokat rendszerint csak 3 méter hosszúságban állítják elő a kezelés könnyebbsége miatt. 70-80 darab ilyen szalagot azután a gyufaszálvágó gépbe raknak.

3. kép. Gyufaszáltisztító

Ezután a rendezőgépbe (4. kép) kerülnek a most már egyenletes szálak. Ez a gép számos olyan rekeszt tartalmaz, melyek hossza gyufaszálnyi, szélessége azonban félannyi. A gép folytonos vízszintes rázása folytán addig ugrálnak a feltöltött szálak, míg a rekeszekben egymáshoz párhuzamosan nem rendeződnek.

4. kép. Gyufarendezőgép

A párhuzamosan rendezett gyufából egy-egy fából vagy bádogból készült dobozba 14 000-18 000 szálat raknak. Csak most kezdődik a tulajdonképpeni gyufagyártás. Hogy minden egyes szálnak szép gömbölyű feje legyen, nem lehet a rendezett gyufákat úgy, amint egymáson fekszenek, a gyúlékony anyagba belemártani, hanem bizonyos távolságot kell az egyes szálak között létesíteni, s ezt a Sebold-féle berakógéppel (5. kép) érik el. A párhuzamos gyufákat szitához szorítják, melynek lyukain keresztül a gyufák a 6. képen külön látható berakókeretbe kerülnek, s ott össze lesznek szorítva. A visszamaradó gyufaszálak ismét a szita likacsainak lesznek szorítva stb.

5. kép. Sebold-féle berakógép

6. kép. Berakókeret

 A berakókeretben levő szálak kiálló végei előbb olyan anyagba mártatnak, amely a később rákerülő gyúlékony anyag gyújtóhatását a nehezebben gyulladó fával közvetíti, s ez az anyag a kén és a parafin.
Kénoldatba csakis a gömbölyű gyufák mártatnak, ezekből lesznek az olcsóbb kénes gyufák, lévén 1 q kén ára 15 korona 1 q parafin ára 70 korona.
A négyszögű gyufaszálak nálunk csakis parafinba mártatnak, néhol a gömbölyű, de különösen a recézett gyufaszálakat is parafinba mártják, de itt tűnik ki azután a friss nyárfából készülő négyszögű és a száraz fenyőfából készülő gömbölyű vagy recézett szálak közötti különbség. Az első likacsos lévén, a híg parafinnal egészen átitatódik, úgy hogy az meg sem látszik rajta s az egész szál egyenletesen végig ég, míg a második a parafint fel nem veszi, részint azért, mert a sajtolás által megkeményedik, részint azért, mert a fenyőfa egyáltalában nem olyan egyenletes fa, mint a nyárfa, hanem a parafin csak úgy ragad rá, mint akár a kén. A parafint gőzzel oldják. A gömbölyű és recézett szálakat azután tekintet nélkül arra, hogy kénesek-e vagy parafinosak-e, mind sárga foszforkeverékbe mártják, holott a négyszögű gyufákat klórkálikeverékbe, úgy hogy előbbiek minden dörzsfelületen, utóbbiak pedig csakis a skatulyájuk dörzslapján gyulladnak meg, mert ez a lap tartalmazza a vörösfoszfor keveréket vékony rétegben. Ezek a skatulyák is friss nyárfából készülnek, bár a hárs-, fűz-, sőt újabban a friss bükkfát is felhasználják erre a célra. A skatulya a külső dobozból és a belső fiókrészből áll. A hántógép 1 mm-nél vékonyabb lapokat hánt le, amelyek szélessége a doboz hosszának többszöröse, 3, 4 vagy 5-szöröse. Ez a hántógép mindjárt be is karcolja a lapot vagy lemezt, ahol a gyufadoboz-készítő gép azt behajlítja s papírral megragasztja. Természetes azonban, hogy ezen gépbe a falapok, lemezek vagy szalagok még frissen, nedvesen s a doboz hosszának megfelelő szélességre vágva kerülnek, s hogy külön gép van a külső dobozokhoz, s megint külön a belső fiókokhoz. Ezen gépek 10 munkaóra alatt 35-50 000 db dobozt készítenek. A kész skatulyák a szárítóba kerülnek, ahol egy fél óra alatt megszáradnak. A dobozokra csak ezután kerül a címke, aminek ragasztása szintén géppel történik.
A sárga foszforos vagy klórsavas fejjel ellátott gyufák a berakókerettel együtt kerülnek a szárító helyiségbe, amelynek megengedett legmagasabb hőfoka 35°C. A keretből való kiszedés és skatulyákba rakás vagy géppel vagy kézzel s mondhatom, villámgyorsasággal történik, mert nem napszámban, hanem darabszámban fizetik ezt a munkát.
Ügyesebb munkásnők 6000-7000 dobozt bírnak naponta kézzel tölteni. Egy nagyobb, főleg svéd gyufát gyártó gyufagyár 300 vagon, egyenként 12 tömörköbméterrel számítva, tehát 3600 m3 nyárfát és 3000 űrméter fenyő hasábfát dolgoz fel évenként, s ebből 15 000, egyenként 5000 doboz svéd gyújtót tartalmazó ládát s 3600, egyenként 5000 tok foszforos gyújtót tartalmazó ládát készít. A szükséges fenyőhasábfát még itthon szerzik be, de a nyárfát részben már külföldről is, pl. Oroszországból hozatják, s azt állítják, hogy csak kevéssel drágább mint a hazai, minősége pedig jobb, kiadósabb.

Jelenleg nagyobb gyufagyáraink vannak Budafokon, Temesvárott, Győrött, Eszéken, Szegeden és Kolozsvárott, kisebbek Erzsébetfalván (Budapest mellett), Nagyszombaton, Szombathelyen, Nagybittsén (2), Rózsahegyen, Szolnokon, Gyulán, Baján és Kiskunfélegyházán.
Utóbbiaknál a fahuzal készítés és a dobozgyártás a tulajdonképpeni gyufagyártástól rendszerint annyira el van különítve, hogy több gyár készen veszi a fahuzalokat és dobozokat.

Mondhatni, hogy hazánkban a gyufagyártás immár virágjában áll, mert míg 1897-ben a behozatal 19 959 métermázsa volt, ez 1905-ben már csak 16 314 métermázsát tett ki, viszont a kivitel ezen években 11 018 métermázsáról 25 525 métermázsára emelkedett. Összes gyáraink jelenleg évi 12-15 000 m3 friss nyárfát és 50-60 000 űrméter száraz fenyőfát használnak fel, s ebből 24 milliárd szál négyszögű gyufát 4 millió korona értékben és 90 milliárd szál gömbölyű s recézett gyufát 6 millió korona értékben gyártanak. Egy biztonsági vagy úgynevezett svéd gyufadoboz átlag 60 szálat, egy kénes gyufatok átlag 200 szálat tartalmaz, így tehát a fent kitett mennyiség 400 millió doboz svéd és 450 millió tok kénes gyufának felel meg. Egy-egy ládába 10 000 doboz, illetőleg tok svéd-, illetőleg kénes gyufát csomagolnak. Előbbi ládájának súlya 180 kg, utóbbié 380 kg, a hazai gyártás tehát súlyban kifejezve 72 000 métermázsa svéd és 163 000 métermázsa kénes gyufa, mindösszesen 235 000 métermázsa. Ha a kormány a sárga foszfort tartalmazó gyufák gyártását betiltaná, mint az már más nyugati államokban megtörtént, legutóbb Németországban, a hazai gyufagyárak még a belföldi fogyasztást sem volnának képesek kielégíteni, mert csak a nagyobb gyárak vannak svédgyufára berendezve.
A közölt 10 millió korona csak a nagybani érték, amely a részleteladásnál 17 millió koronára emelkedik, tehát a gyufaárusítás majdnem ugyanannyit hoz a kereskedelemnek is, mint a gyáriparnak.